First

 

Louis

A sötétség úgy borul a szórakozóhelyre, hogy az ember nyugodtan eldobhassa a gátlásait, kitörhessen, azt tegye, amit az ösztönei súgnak, és ne gondoljon túl semmit. Ha lehet, egyáltalán ne gondolkodjon. Az általam követett elvek egyike, hogy ne gondolkodjak akkor, amikor simán élvezhetek is. Én pedig egy olyan ember vagyok, aki igyekszik megfogadni a saját tanácsát.
Mindenki tudja, hogy a Burn egy olyan hely, ahová az emberek azért járnak, hogy kieresszék a fáradt gőzt. Ahogy körbepillantottam, magamba szívtam a hullámzó fiatalok látványát, a villódzó fények csak sejtették, hogy ki hogy néz ki, a pumpáló zene őrületes ritmusa magával ragadta az emberek többségét, a vágy és alkohol szaga elkeveredve terjengett a levegőben, én pedig felszabadultan vigyorogtam. A pulzusom felgyorsult, ahogy tudatomra ébredtem, hálát adtam az égieknek, amiért egészséges, fiatal, huszonéves srác vagyok, egy olyan srác, aki rendkívüli vonzerővel rendelkezik és habzsolja az életet, amibe beletartoznak a lányok… és a fiúk is. Elég hamar rádöbbentem arra, hogy azt, amit egy nővel csinálhatok, azt megtehetem egy fiúval is, és nagy butaságra vallana tőlem, ha eldobnám magamtól az élvezet lehetőségét e téren.

Finom ujjak érintették fedetlen felkaromat, majd egy éhes száj tapadt a fülcimpámhoz.
- Milyen a buli eddig? – hangja mosolyra fakasztott, megfordultam, hogy szembe kerülhessek vele, majd válaszoltam.
- Azt hittem sosem érsz ide – róttam meg, majd vállammal meglöktem őt, lehajtotta a fejét és vigyorgott, karja átölelte a derekam és megszorította. A vékony pólón keresztül is éreztem sürgető ujjait.
- Nehéz volt lerázni a húgomat – a rövid magyarázat elég volt ahhoz, hogy tökéletesen elképzelhessek egy jelenetet, amiben Zayn higgadtan rázza a fejét és szajkózza a „nem” szócskát, miközben a húga hisztizik, hogy hozza el őt magával. Még egyszer sem sikerült rávennie a lánynak, hogy a bátyja magával hozza. – Nem bírja felfogni, hogy nem való neki ez a hely. Ha egyszer meglátom őt itt, vagy bárhol máshol, amihez hozzátartozik ez a buja züllöttség, a hajánál fogva cibálom haza! – Zayn a maga módján romlott volt, ahogy minden korunkbeli, de a családját tisztelte, a húgát pedig óvón féltette mindentől és mindenkitől.
- Tart tőled, szóval sosem fogja betenni a lábát egy ilyen helyre sem… amíg be nem tölti a tizennyolcat.
- Lou ne táncolj az idegeimen! – villantja felém szemeit, nekem pedig nem sikerül elrejtenem a vigyorom. Közelebb lépek hozzá, karjaim a nyakába fonom, félrebillentett fejjel vizslatom őt. Tökéletes, mint mindig. Nem láttam még Zaynnél megnyerőbb külsejű srácot. És most igazán finoman fejeztem ki magam. A bőrének tónusa önmagában felizgat. Ha ehhez párosítom férfias arcélét, mindig meglévő szexi borostáját, a hosszú, fekete szempilláit, és az igéző, barna szemeit, akkor a „megnyerő” kifejezés egészen sértőn hangzik. Nem is értem, hogy bírom türtőztetni magam a közelében. De Zayn egy olyan társat, barátot, lelki támaszt jelent az életemben, ami a szexnél többet ér. Persze, szexelünk is, alkalomadtán, de sosem feledjük a tényt, hogy mi elsősorban barátok vagyunk.
Tartja velem a szemkontaktust, mosolyog, nem csak az ajkaival, de a szemeivel is. Aprót rázok a fejemen, üzenve ezzel, hogy milyen hihetetlen is ő, aztán hezitálás nélkül tapadok ajkaira. Nem lepődik meg, nem tol el, ehelyett szorosan tart, lábaim közé lép, nekitol a pultnak, és átveszi az irányítást. Nem finomkodunk, nyelveink összegabalyodnak, beletúrok selymes hajába, meghúzom tincseit, a keze a hátamon a pólóm alatt barangolja be a testem, borzongok és élvezek. Egyszerűen imádom őt, és a csókját. Ellenállhatatlan. Amikor kezdem őt magamra húzni, hogy a testünk a lehető legközelebb lehessen egymáshoz, elválik az ajkaimtól és édesen felnevet.
- Nahát, nahát, Louis kicsit heves vagy ma. Nem engem kell elcsábítanod.
- Pedig ehhez lenne a legnagyobb kedvem – nyögöm a szájába, és beleharapok az alsó ajkába.
- Engem már rég elcsábítottál, édes. Most pedig szórakoztass egy kicsit! Tudod, hogy imádom nézni, ahogy az őrületbe kergeted a férfiakat, menj a formás fenekeddel, számolom az áldozatokat – szavai nyomatékosításaként rácsap a seggemre, ködös elmével vigyorgok rá, aztán a táncoló tömegbe vetem magam. Imádom ezt a játékot.

Ha Zayn és én együtt bulizunk, kihasználjuk az adottságainkat és versenybe kelünk egymással. Egy órát adunk egymásnak, aki több embert tud elcsábítani, az győz. A győztes kiválaszthatja a vesztes aznap esti szexpartnerét. A vesztes pedig nem mondhat nemet a kiválasztott alanyra. Tizennyolc évesen találtuk ki ezt a játékot és akkoriban ez volt a zsenialitásunk csúcsa.
Az egy óra nagyon hamar elrepül, ha az ember beleveti magát a sűrűjébe, de nem tétlenkedem egy percig sem, nyerni akarok, mert Zaynt akarom ágyba vinni.
Magabiztosan indítok, mert tisztában vagyok azzal, hogy jól nézek ki. A magasságom éppen ideális, se nem magas, se nem alacsony, így általában mindenkihez passzolok, a testem karcsú, feszes, izmokkal is rendelkezem. Az arcomról pedig… szemtelenül helyes vagyok, elég a kék szemeimet és a mosolyomat említeni.
A játék szabályai nem korlátozódnak egyik nemre sem, így első választottam egy szőke, hosszú hajú lány, aki a csípőjét úgy csavargatta, hogy muszáj volt megszorítanom őt. Megszeppent, de amint rámosolyogtam, felengedett és belesimult a karomba. Nem telt el fél perc, már smároltam vele. Hát ez tényleg könnyen ment. Általában a csók már elég ahhoz, hogy a feladatot teljesítettnek tekintsük. Nem időztem sokáig a lánynál, megpaskoltam a fenekét, megcsókoltam még egyszer, egészen belemerültünk, de aztán kiszakítottam magam öleléséből, rákacsintottam és eltávolodtam tőle. Zaynre pillantottam, felmutatta egy ujját és nevetett.
Egy óra alatt három srác és két lány csókolta szét az ajkaim, Zayn csak eggyel körözött le, kissé csalódottan fogadtam a vereséget, viszont ő lubickolt a győzelmében. Lökdöstem és nevettem vele, egy pillanatra felötlött bennem, hogy megkérem: tekintsünk el a verseny menetétől és húzzunk haza, hogy megdughassam, de nem akartam megtörni a hagyományunkat. Így hát elvetettem a gondolatot, „majd legközelebb” címszóval és helyet foglaltunk a bárpultnál. Fizettem két tequilát, gyorsan felhajtottuk, aztán kértem két sört, lassan iszogattuk és egymással beszélgettünk emelt hangon. Izzadtak voltunk és lihegtünk a fárasztó egy órás tánctól, mindemellett pezsgett bennem az adrenalin és kíváncsi voltam kit szemel ki nekem Zayn. Reménykedtem benne, hogy nem akar kiszúrni velem, mint a legutóbbi alkalommal, mert most igazán szükségem van egy jó menetre. Este tizenegy körül járt az idő, elfogyasztott italaink kezdtek a fejembe szállni, hatásuk elhomályosította néha a látásomat, de egyben úgy is éreztem, hogy elszáll belőlem a feszültség, amit kedves ismerősként fogadtam. Kissé bódult állapotomban engedtem a kísértésnek és Zayn nyakába temettem az arcomat. Hogy lehet valakinek ilyen finom illata? Nedves csókokat hintettem felforrósodott bőrére, kezeim mellkasára csúsztak, ajkaim a füléhez közelítettek, hallottam egy rekedtes sóhajt, aztán megszólalt.
- Kinéztem neked egy srácot…
- Hm, valóban? – dünnyögtem és végignyaltam a fülcimpáján. Behúzta a nyakát és megpróbált eltolni magától.
- Ígérem, helyes! Tudom, hogy ki vagy rám bukva a múltkori miatt és vissza akartad adni ma este… ezért egy normális srácot szemeltem ki.
- Ha nyertem volna, engem vittél volna haza Zayn – ha józan lettem volna, nem biztos, hogy engedem kicsúszni ezeket a szavakat a számon, de mivel nem voltam józan, nem is voltam teljesen tudatában annak, hogy mit mondok neki.
- Bepótoljuk, Louis, ne félj – nyomott csókot az ajkaimra. Nem hagyta, hogy elmélyítsem. – Térj észhez kicsit, és nézd meg a fiút! Komolyan mondom, izgalmas – kijelentése felkeltette az érdeklődésem, így arra néztem amerre mutatott.

A srác háttal állt nekem, magasabb volt nálam, bakancs, farmer és fehér, feltűrt ujjú ing volt rajta, ami eddig nem túl izgalmas, de nem is számítottam másra. A haja kusza volt, talán göndör?! Imádom a göndör hajú fiúkat, hálásan pislogtam Zaynre, aki csak vállat vont. Közelebb araszoltam a sráchoz, tisztán láttam, hogy göndörödő fürtjei vannak, a kezében egy üveg sört tartott, és valakivel beszélgetett. Visszafordultam Zaynhez, átszeltem a távolságot kettőnk között és megöleltem.
- Szeretem, amikor olyanokat választasz, akik tetszenek is!
- Várj csak, amíg meglátod szemből! – nevetett, én pedig vele vigyorogtam. Elengedtem a kezét, beletúrtam a hajamba, és elindultam a göndör felé. Amikor a háta mögé értem, beszélgetőpartnere már észrevett és idegesen felhúzta az orrát. Biztosan megérezte, hogy veszélyt jelentek számára. Bocs, haver, de ez a srác az én vesztes-győzelmem! Valamit leolvashatott az arcomról, mert már kevésbé volt lelkes a mosolya, felmutatta egy ujját, mondván, Göndör várjon egy pillanatot, és gyorsan eliszkolt. A magára hagyott szembefordult a tömeggel, kortyolt az üvegből, könyökeivel a pulton támaszkodott. Mellette álltam és kendőzetlenül bámultam őt. Profilból egészen helyes volt. A haja a homlokából hátrafelé volt fésülve, finom orra és helyes álla volt, a nyaka karcsú és kívánatos, a kezei pedig férfiasak. Több tetoválás díszítette a karját, amitől sóváran felsóhajtottam, mondanom sem kell, odavagyok a tetkókért, a testem a bizonyíték erre. Követve példáját, én is kortyoltam a sörömből. Gondolkodnom kellett, hogyan elegyedjek vele szóba. De még talán Isten is azt akarta, hogy valahogyan konfrontálódjunk, valaki beléütközött, kibillent az egyensúlyából, egyenesen felém botorkált, elkaptam őt, de a piája egy része a kezemen landolt.
- Ó, ne haragudj, és köszönöm szépen! – erős brit akcentusa volt, máris borzongtam tőle.
- Ugyan, semmiség, nem te tehetsz róla, az a barom lökődött neked, láttam az egészet. Nehéz lett volna nem észrevenni – vontam vállat nem törődöm módon. Mivel csapos nem volt a környéken, behajoltam a pult mögé, felmarkoltam egy kupac szalvétát és felitattam a kezemről a sört.
- Tényleg bocs! Tudom, milyen szar érzés ragadni tőle – nevette el magát halkan. Jézusom, ez a srác, köszönöm Zayn!
- Igen, általában nem zavar, ha ragacsos leszek, de a sör mindig taszított – félig ártatlan szemekkel néztem a legzöldebb szemekbe, amiket valaha láttam. A mondatom célt ért, pajkos mosolyra húzódtak ajkai és közelebb hajolt hozzám, közben a pulton támaszkodott jobb könyökével. Léptem egyet felé és a pultra ejtettem a galacsinná gyűrt szalvétát.
- Még nem mutatkoztam be, örülök, hogy megismerhetlek, Louis vagyok – kezet nyújtottam felé, mire biccentett és kezet fogott velem. Lassan ráztam meg kinyújtott jobbját, hüvelykujjam finoman körözött párat kézfején.
- Részemről a szerencse Louis, hívj csak Harrynek – bizton állíthatom, hogy a mosolya megigézett.
- Ne haragudj, nem dohányzol véletlenül? – kérdeztem, ő pedig bólintott.
- De, és már nekem is hiányzik a nikotin. Kimegyünk?
- Persze, egyébként is szükségem van egy kis friss levegőre.
- Talán meguntad az itteni levegőt? Pedig van benne, hmm, valami…
- Szex? – fejeztem be a mondatát vigyorogva. Tetszik nekem ez a srác. Rám nézett és szemei szinte nevettek, iszonyú helyes volt. Lassan a kijárathoz értünk, amint a szabad ég alatt voltunk, vettem egy mély lélegzetet.
- A szex illata csak addig esik jól, amíg a saját testemből árad, na és persze a partnereméből – szűk zsebemből előhúztam a cigarettásdobozt és megkínáltam Harryt. Megrázta a fejét és elővette a saját dobozát, különböző márkát szívtunk. A gyújtóm után tapogatóztam, mindhiába, Zayn tuti lenyúlta. – Adnál tüzet? – szó nélkül lobbantott lángot, direkt hajoltam oda, számban a cigivel, Harry kellemes illatot árasztott magából, éreztem a testéből kiáramló meleget, mosolyogtam és felegyenesedtem. – Na és, egyedül vagy itt?
- Neem, a haverokkal, csak éppenséggel nem tudom hova tűntek – vont vállat.
- Általában ez szokott történni.
- És te?
- Csak én meg a haverom – biccentettem az épület felé. Mélyen letüdőztem a cigit, nyugalom árasztott el, felnyitottam a szemeim és újra ránéztem. A szemei most inkább kéknek tűntek, csodálkozva léptem hozzá közelebb és néztem szemeibe.
- Mi a fene? Bent megmertem volna esküdni, hogy a szemeid zöldek – csóváltam a fejem hitetlenkedésemül. Elmosolyodott.
- Kékeszöld. Nem igazán tudom, mire változtatja az árnyalatait.
- Kurvára gyönyörű – suttogtam ámulva, ő pedig kuncogott.
- A tiéd is különleges – hüvelykujja megsimította a bőrt a szemem alatt. Jól esett a finom érintése. – Igazi, elveszel-benne-kék – mosolygott, nekem pedig meglódult a szívem. Ha ez nem egy zöld jelzés volt, akármi legyek!