Third (17,5+)

Louis

Nem hiszem el. Már több mint egy hete történt, de még mindig nem tudom ép ésszel felfogni. A sulikezdésre kellene koncentrálnom, ehelyett állandóan bevillan előttem a rohadék képe, és nem tudok elvonatkoztatni tőle.

Joggal mondhatom, hogy szívből utálom. Még csak a nevét sem akarom kiejteni a számon. Harry. Chh. Nem. Nem gondolok rá többé!

Ha végigpörgetem az eseményeket – amit minden alkalommal megteszek -, akkor sem értem meg. Kedves voltam, előzékeny, vicces és odaadó. Mi sem bizonyíthatja ezt jobban, hogy képes voltam egy koszos sikátor közepén térdre borulni előtte. Jézusom! De, most gondoljatok bele! És otthagyott. Egyszerűen lelépett. Faképnél hagyott. Még csak nem is az érdekel, hogy kielégületlen maradtam – bár jó, az is közrejátszik – hanem, hogy pofátlan volt, bunkó és igazságtalan. Elélvezett, nem? De! Hiszen lenyeltem. (Istenem, nem hiszem el, hogy képes voltam lenyelni!) Akkor hogy jön ő ahhoz, hogy kritizálja az orális tudásom? Ha nem csináltam volna jól a dolgom, nem csak öt percembe telt volna elélveztetni. Nevetséges. Az a srác kész röhej!

Akárhányszor gondolom át, oda lyukadok ki, ahova legelső alkalommal is: nem én voltam a hibás. Nem velem volt a baj. A csávó csak egyszerűen egy barom, túl kell tennem rajta magam, nem tagadom, a férfiúi büszkeségemen ejtett csorbát és a hiúságomnak sem esett éppenséggel jól – hiszen ezért gondolok rá állandóan – de rendben vagyok. Velem nincs semmi baj.

Habár, azóta az alkalom óta nem nyúltam magamhoz és nem feküdtem le senkivel… ami rendkívül furcsa, tekintve, hogy bárminemű szexualitás nélkül eddig csak kb. négy napot bírtam ki.

Azon az éjszakán a szégyen elborított és nem tehettem ellene semmit. A farkam állt, a szívem zakatolt, a számban még erősen éreztem édes-kesernyés ízét, a kezeim remegtek az adrenalin miatt, a szemeim ki voltak kerekedve, ahogy a sötét távolba meredtem, azt a pontot bámulva, ahol utoljára láttam megvillanni fehér ingét. A gondolataim még nem érték utol magukat, lepillantottam a földre, és nem is bírtam felemelni a tekintetem jó pár percig. Megalázott. Teljesen megalázott.

Megráztam a fejem, hogy kiszakadjak a gondolataimból, felsóhajtottam és elfordítottam a fejem, hogy rálássak Zaynre. Az egyetem egy hete elkezdődött, mi pedig kötelességtudóan jártunk az óráinkra, holott nem is lett volna kötelező, mert még csak tárgyfelvételi hét volt. De Zayn már be akart költözni a kollégiumba, én pedig, mint igaz barát segítettem a költözködésben és jártam vele az órákra. Én otthon élek anyámmal, nem akartam teljesen egyedül hagyni őt, mert csak én vagyok neki, mióta a szemét apám lelépett egy fiatalabb nővel. Tartom vele a kapcsolatot, de nem fogok neki soha megbocsájtani teljesen.

Zayn a ruháit pakolászta a szekrényben, ilyen téren mindig pedánsabb volt, mint én. Észrevette lassan, hogy bámulom őt, mire elmosolyodott és megemelte a szemöldökét. Megráztam a fejem, ő visszatért a ruháihoz, én pedig a gondolataimhoz.

Azon az estén, amikor kellő erőt gyűjtöttem és sikerült lecsillapítanom magam, minden maradék méltóságom összeszedtem és visszamentem a klubba. Zayn egy lánnyal táncolt, megragadtam a vállát és a fülébe ordítottam, hogy hazamegyek. Nem akartam neki elmondani semmit sem, de régóta ismerjük egymást, látta rajtam, hogy van valami bajom. Hezitálás nélkül hagyta ott az értetlen csajt, megragadta a kezemet és kivezetett a levegőre. Számon kért én pedig röviden vázoltam mi történt. Megértett, megsajnált, és dühös is volt. Tökéletes barátként viselkedett. Átkarolta a vállam és hazavezetett. Szóval tartott, humorizált, fényezett egy kicsit, szidta Harryt és megesküdött, hogy legközelebb először kiismeri a szexpartnerem, csak aztán mutatja be nekem. Hálás voltam neki. Az ajtóban megölelt és szájon csókolt, majd elment.
- Valami van veled – szólalt meg Zayn, felé kaptam a pillantásom. Összevont szemöldökkel nézett engem.

- Csak gondolkodom – újra a plafonra fordítottam a tekintetem.

- Elég felhős a tekinteted. Megint a félresikerült éjszakádra gondolsz?

- Még mindig téged tartalak hibásnak – morogtam gyerekesen durcás hangon. Hangosan felnevetett és leült a lábamhoz az ágy szélére.

- Ne haragudj. Majd jóváteszem – mosolygott rám sokat sejtetően.

- Ha rám hallgattál volna, akkor este engem vittél volna haza, és nem kellene a büszkeségem darabkáit szedegetnem össze most – mutattam rá a probléma nyilvánvaló forrására, mire ő röviden felnevetett.

- Néha elgondolkodom azon, hogy mik is vagyunk mi egymásnak.

- Ezt most miért mondod? – ráncoltam a szemöldököm, ő egy kicsit rázott a fején és vállat vont.

- Azt mondjuk, legjobb barátok vagyunk, de néha úgy viselkedünk, mintha együtt lennénk. Néha azt sem tudom eldönteni, hogy meleg vagyok-e vagy sem… - ingatta a fejét, és nem nézett a szemembe. Felültem, döbbent voltam és egy ideig csak pislogtam rá. Aztán megfogtam a vállát és magam felé fordítottam.

- Nézd, Zayn én szeretem ezt az állapotot köztünk. A legjobb barátom vagy, a támaszom, a lelki társam, és egy olyan valaki, akivel szívesen bújok ágyba, mert vonzónak talállak, egyes esetekben nagyon is tökéletesnek látlak. De, ha neked ez gondot okoz, ha kínozza a lelked, ha kétségeket kelt benned, akkor mondd el nekem. Bármit elmondhatsz, meghallgatlak és megoldjuk, jó? Ha azt szeretnéd, hogy ne nyúljak többet hozzád, úgy, ami több mint barátság, akkor nem teszem meg. Viszont abban nem segíthetek, hogy meleg vagy-e, vagy sem. Én tisztában vagyok azzal, hogy hová tartozom.

- Nem is az, hogy én nem lennék tisztában ezzel, vagy bánnám, hogy lefekszem veled, csak… nem tudom, néha elgondolkodom helyesen élek-e – ismét vállat rántott, rossz volt látni, hogy ennyire bizonytalan.

- Szóval, akkor mi is a problémád? – mosolyogtam rá.

- Aj, istenem, magam sem tudom – hirtelen elnevette magát, vele vigyorogtam, aztán, amikor lecsillapodott felsóhajtott, arcába temette a kezeit és úgy szólalt meg újra. – Annyira, nagyon vonzódom hozzád – félszemmel rám pislantott. A szívem hevesebben kezdett verni. – Olykor megijedek a heves érzelmektől. Nem tudom eldönteni barátként gondolok-e még rád… vagy valami többként.

- Zayn, hé, figyelj rám – elrángattam a kezeit az arca elől, közelebb csusszantam hozzá és félig átkaroltam. – Nincs baj a kettősünkkel. Nem vagy bűnös, nem fogsz a pokol tüzén égni, fiatal vagy, ahogy én is, szeretjük egymást, mint barátokat, és élvezzük egymás testét, mint… barátok – a mondatom végén kis nevetésbe fulladtam, de amikor megláttam a reménykedő pillantását, elkomolyodtam. – Tényleg – simítottam végig hüvelykujjam az arcán. – Lazíts, barátom, nem teszünk egymással semmi rosszat – utolsó szavaimat halkan búgtam a fülébe, mindkét kezemmel átkaroltam, ő pedig rászorított ölelő karjaimra. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, ami megmosolyogtatott, csókot leheltem a nyakára, aztán már innen nem volt megállás.

Az illata, a bőrének érzéki puhasága, selymessége; azonnal magával ragadtak. Lehunytam a szemeim, ő pedig enyhén megdöntötte a fejét, hogy a nyaka szabadabban tárulhasson elém és kényelmesen kényeztethessem. Sűrű, nedves csókokat hintettem finom bőrére, karjaimmal erősen tartottam őt, a testével nekem dőlt, és hagyta, hogy tegyem a dolgom. Kinyitottam a szemeim, belenéztem gyönyörű barna szemeibe, halványan elmosolyodtam és megcsókoltam őt.

Csak úgy, mint a múltkor a Burnben, szinte azonnal éreztem a csillapíthatatlan vágyat iránta. Lüktettem, forrósodtam, ringtam vele és benne, a világunk forgott, az ajkaink hangosan csattantak egymáson, ölelő kezeim remegni kezdtek, a szívem pumpálása felgyorsult, a pulzusom az egekig emelkedett, és nem tudtam betelni Zayn telt ajkaival. Hangos sóhaja térített vissza a földre, ködös tekintettel néztem rá, beleegyezést várva, hogy a következő szintre léphessek. Engedelmesen felemelte a karjait, én pedig hezitálás nélkül húztam át fején a mélybordó pólóját. Szinte éreztem, ahogyan saját szemeim csillogni kezdenek a vágytól, a látványtól. Zayn finoman fodrozódó izmai, kreolos bőre, a tetoválásai voltak azok a dolgok, amik puszta látványától végigfutott a gerincemen a hideg, és nem tudtam megálljt parancsolni az ujjaimnak. Szinte öntudatlanul emeltem a kezem és simítottam végig tenyerem a mellkasán, át a hasán, le egészen a szürke farmer korcáig. Ádámcsutkája iszonyat dögösen mozdult fel-le, ahogy nyelt. Felpillantottam szemeibe, kezeimmel átkaroltam a derekát és az ölembe húztam. Zokszó nélkül követte a mozdulatsort, ölembe ereszkedett, izgatottan fészkelődött, reszketős sóhaj hagyta el ajkait, a hátán barangoltak ujjaim, majd újra szájára hajoltam.

- Legjobb barátok, Zayn – elsuttogott szavaim huncut mosolyra késztették, lehunyt pillái megrebbentek, vigyorogva ráztam meg a fejem, és megcsókoltam őt. A csók közben is kedélyesen mosolygott, aztán nyelvem előrenyomult, és a csintalan játszadozás átfordult valami másba. A levegő körülöttünk elnehezedett, fülledté vált, ölemben lágyan ringatózott, így folytonos dörzsölése igencsak nagy hatással volt rám. Belemarkoltam farmeres hátsójába, a háta kisívben feszült az erőszakos érintésre, de nem szakadt el ajkaimtól.

Az ő kezei művészien bozontos hajamban matattak, meghúzta a tincseimet, fejbőrömet masszírozta, jól ismert, tudta, hogy szeretem, ha ezt csinálja. Csókunk közben jobb keze a tarkómra siklott, ujjbegyeivel simogatott, majd rövidesen a pólóm szegélyénél fogva lerántotta rólam a könnyed anyagot. Az erotikus várakozástól, egyetlen érintése nélkül keményedtek meg mellbimbóim, meleg tenyere azonnal rájuk simult, jólesően nyögtem érzéki csókunkba és óvatosan hátradőltem. Zayn így felülre került, amit tudtam, mennyire szeret. Jobb lába az enyéim között volt, csípője egy magasságban az enyémmel, így könnyedén elérhette, hogy mozgásával rövid időn belül kellőképpen begerjesszen.

- Zayn – nyögtem a nevét és követelőzően szorítottam meg a csípőjét, miközben a sajátomat megemeltem.

- Hmm? – olyan erotikus torokhangon mordult fel, hogy szinte újra eszemet vesztettem. Majdhogynem nyugodtan körözött a csípőjével, a farkamba már annyi vér tolult, hogy nem tudtam elképzelni, lehet ezt még fokozni, de Zayn technikája felülmúlta a gondolataimat. A homlokomon már gyöngyözni kezdett az izzadság, és épp azon voltam, hogy elkezdem kigombolni azt a rohadt szűk farmerét, amikor kopogás hangja ütötte meg a fülem. Rögtön megmerevedtek a mozdulataim.

- Te is hallottad? – suttogtam, de Zayn a világáról nem tudott, nem is válaszolt nekem. Újabb két koppanás után nyílt az ajtó, amire már ő is felfigyelt.

Sohasem.

Sohasem kaptak még rajta szex közben. Itt még jócskán csak előjátékról volt szó, de akkor is. Rettentő dühös lettem, amiért megzavart bennünket valaki, aki volt olyan pofátlan, hogy engedély nélkül nyisson be a szobába. Miért is nem zártuk be… Aztán az ajtó szélesre tárult és valaki olyan állt a küszöbön, akiről úgy hittem, hogy soha többé nem fogom látni.

- Baszd meg – a suttogásom vágta ketté a szoba döbbent csendjét. Mi Zaynnel még mindig egymáson voltunk, félreértelmezhetetlen pozícióban, félmeztelenül, viszonylag csatakosan, és éppen a valaha látott legzöldebb szemek kereszttüzében égtünk.

Second (18+)

Harry

Még egy idegesítő hívás. A mai unalmasnak vélhető napomon már nem is tartom számon a hihetetlen kaliberű számmennyiséget, és hogy hány elcsépelt ribanc akar még felhívni. De legalább most nem ismeretlenül.
- Szia, cica - a hangomon színtiszta szarkazmus volt érezhető, amit a csaj bizonyára nem vett észre az elméjére települő fulladt-mély ködfelhőtől.
- Ugye jössz ma este bulizni? Még nincs partnerem, és természetesen rád gondoltam - a vinnyogó hangja arra késztetett, hogy pár másodpercre távolabb tegyem a telefont a fülemtől, különben fennállt volna a süketülés végveszélye.
- Uh, bassza meg! Liam valami szar helyre akar elráncigálni. Ülni fogunk, meg ilyenek. Szóval a ma este nem jó, bocs.
- Ó. De ugye, majd felhívsz? - szinte éreztem megremegni a hangját, annyira nyugtalanul kérdezte.
- Persze, cica - kínzóan lassan mondtam, pofátlanul mély hangszínen, majd bontottam a vonalat.
Kegyes hazugság volt. Nem szerettem a nők önbizalmát a földbe tiporni, soha nem tettem olyan sértő megjegyzést, ami egy lány magabiztosságát akár egy másodpercre is megingatta volna. Ugrottak volna azok az erotikával túlfűtött éjszakák, amiket eddig rám áldoztak. Viszont én sohasem kezdeményeztem. Csak akkor voltam együtt velük, ha ők ajánlották fel, én pedig hülye lettem volna visszautasítani. Mocskosul kihasználtam őket, ahogy ők is engem. Kár, hogy pasik nem hívnak ilyen indítvánnyal. Igen, egyik nemet sem vetem meg, főként, ha az erotikáról van szó. Mindkét lehetőségben látom az olyan előnyöket, amik különleges örömmámort idézhetnek elő. Viszont életem során nem fordult még elő olyan, hogy egy fiút jobban megkívántam volna, mint egy nőt. Valahogy így természetesebb. Nem zárkózom el az azonos neműektől, csupán kevés olyan sráccal találkoztam eddig, akik felkeltették volna az érdeklődésemet, ezért dugás terén a lányokkal több tapasztalatban volt már részem.
Észre sem vettem, hogy lehengerlő gyorsasággal nyitódott az ajtó. Niall hangtalan fürgeséggel lépdelt, a nyakában függő láncai azonban egymásnak ütődve lágyan csilingeltek - és csak emiatt hallottam meg, hogy már a szobám előtt volt.
- Ne érts félre, de takarodj innen - a tüdőmben keletkező levegő egy mélyről jövő sóhaj formájában telítődött el.
- Azt várhatod, Styles! Van egy érdekes sztorim - pajkosan kacsintgatott a felém elsuttogott szavai mögül, mert tudta, hogy túl sok kíváncsiság lappang bennem.
- Hallgatlak.
- Trevor randira hívott. Azt mondta, hogy már régóta el akart hívni, de sosem volt bátorsága hozzá.
- Milyen romantikus. És mit válaszoltál?
- Buzinak nézel? Még a nevetést meg a könnyeimet is visszatartottam, hogy ne legyek annyira faszfej. Meg ha buzi lennék, akkor tutira rád cuppannék először - megint kacsintott egyet, és mindentudóan elmosolyodott.
- Ember, ez hízelgő, de nem vagy az esetem - nyűgösen moccantam meg az ágyról, de amint az ajtó pereméhez értem öntudatlanul is széles és diadalittas vigyor szegélyezte az arcomat. A nappaliba sétáltam, és a dohányzóasztalon lévő ásványvízért nyúltam, miközben leültem a díványra.
- Kapd be! Te sem vagy olyan nagyszám! - egész közelről hallottam már a durcás hangját, végül éreztem, ahogy a törtfehér bőrkanapé besüpped mellettem.
- Akarsz még mondani valamit? Mert tényleg pihenni akartam.
- Haver, élvezd ki a nyarat, amíg lehet! Ma bulizni megyünk, és te is jössz! De előtte öltözz át, mert nem fogsz leégetni a pocsék megjelenéseddel, és így még a fürtjeidet sem tudod bevetni.
Teljes mértékben igaza volt, ezért nem is ellenkeztem, azonnal rábólintottam az ajánlatára.
- Liam is jön?
- Mindenki jön, aki számít.

Az éjszakai élet, meg az előnyei… Szerettem a klubok hangulatát, ilyenkor mindenki felszabadult, és teljesen átszellemült. Erős izzadság, parfümök, más kérdéses aromák keveréke töltötte be a levegőt, és persze az alkohol keserédes gőze. A vonagló testek tömegét szédítően kék, fehér, vörös villanások szabdalták. A sokadik percben elvesztettem minden ismerősömet, ezért feltaláltam magam a táncoló rongybabák társaságában.

Mindig is tisztában voltam azzal, hogy a tánctudásom cseppet sem fergeteges, ennek ellenére szeretek a tömegben elvegyülve tombolni, viszont most még a szokottnál is hamarabb untam meg az ugrándozást és idétlen vonaglást, szóval becéloztam a bárpultot, hogy kérjek valami piát magamnak. A tervem dugába dőlt, ugyanis egy kar fonódott az enyémre hátulról, teljesen meggátolva ezzel a menekülési lehetőséget, megfordultam, hogy lássam az illetőt és rögtön feltűnt, hogy egy tipikus, kicsit (nagyon) kurvás szőke csaj az, aki ráadásul nemrég egy másik csávóval kavart. Nem finomkodtam, magamhoz rántottam és fulladás-szorosan hozzásimultam, amitől jólesően nyögött, és szinte éreztem bizseregni minden porcikáját, ami engem is beindított. Tudtam, hogy nem lesz ebből semmi komoly, csak szórakozni akartam egy kicsit. Így hát, elkezdtem a falhoz tolni, ami a lökdösődő embertömegben szinte lehetetlennek bizonyult, de közel volt hozzánk a fal, ezért nem kellett sokáig navigálnom őt. Amint elértük a falat, erősen nekilöktem, ő pedig még hevesebben húzott közelebb magához a tarkómnál fogva. Ő kezdeményezett, erőszakosan fúrta be a nyelvét a számba, én pedig nem tiltakoztam, de visszacsókolni nem volt gusztusom. Legalábbis a nyelvem a saját számban maradt. Kicsit dühösen szakadt el tőlem.
- Szóval, a nagy Harry Styles meleg lenne? - kérdezte hamis mosollyal, enyhe undorral a hangjában. Az meg sem lepett, hogy tudja a nevem, hiszen engem mindenki ismer.
- Nem szivi, én biszex vagyok. Viszont nincs kedvem visszacsókolni egy buta kis lotyót, aki tíz perccel ezelőtt más szájában ficánkolt – a mondandóm végén végigsimítottam vörösödő orcáján és negédesen mosolyogtam rá.
 Látszólag sokkolta a válaszom, olyannyira gyorsan szelte zavaros lépteit, hogy néhány másodperc alatt eltűnt minden foszlánya. Nevetve sétáltam a bárpulthoz, és végre kértem magamnak egy sört.
- Hagyd csak, ezt én állom - egy fiú jött elő a félhomály lepte helyiség egyik szegletéből, megállt közel hozzám, de tartotta a tisztes távolságot. Valahogy nem nyűgözött le.
- Kösz.
- És egy ilyen szépfiú mit keres itt egyedül?
- A haverokkal jöttem, csak időközben elvesztettem őket - válaszoltam unottan, utána lehörpintettem a piát. Észrevehetné az alapvető jeleket, és elmehetne már végre.
Motyogott még valamit, de olyan halkan tette, hogy nem hallottam belőle semmit. Még morcosan a távolba nézett, majd eltűnt, én pedig szembetaláltam magam a világ legszebb tengerkék szempárjával, amit valaha láttam.
Alig kaptam levegőt, az egész lényem meghajolt tökéletessége előtt. A szeméből üde őszinteség sugárzott, mosolya lecsillapította a bennem lévő buja nyugtalanságot. Markáns vonásainak láttán meg akartam őt védeni saját magamtól. És ez az, ami igazán meglepett és talán egy picit fel is bosszantott. Istenem, annyira meg akartam érinteni, érezni a teste melegét, de bizonytalan voltam - addig a pillanatig. Amint kiértünk, és csillapíthatatlan, kéjsóvár hangon közölte a véleményét a szememről, tisztán láttam, hogy milyen nagyot nyelt, és az ő kék íriszei elfeledkeztek az én smaragdzöld szemeimben. Csaknem befurakodtam az elméjébe, és szinte láttam, hogy milyen gondolatok lengték körbe. Ó, én is pontosan olyan dolgokra gondoltam. Vele.
Túl sok ember volt körülöttünk, meg sem kellett beszélnünk, egyszerűen, amint elszívtuk a cigarettáinkat elindultunk egy irányba a sötét éjszakában. A klub és egy másik épület közötti sikátori részhez érvén lelassítottunk.
Louis mellettem sétált, és amikor rápillantottam, zavartságnak még csak a nyomát sem láttam. Tökéletesen magabiztos volt és úgy tűnt, tudja mit akar. Hogy mi felé tart. Mert előttem már kirajzolódott egy pontos kép vele kapcsolatban.
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem, amikor láttam, hogy megállt és szembefordult velem. Kezeim zsebemben voltak, tudtam, miért jöttünk ide, de akartam, hogy kimondja. Éhes szemeivel végignézett rajtam, kezével hátratúrta a haját. Nyeltem egy nagyot.
- Pontosan tudod, miért jöttünk ide - húzta félmosolyra ajkait. - Túl sok ember vett minket körbe.
- És talán olyan dolgokra vágysz, amiket el kell rejteni a kíváncsi tekintetek elől?
- Ó, igen - bólintott és tett egy lépést irányomba.
- Miből gondolod, hogy engedélyt kapsz rá? - a kérdés merő butaság volt tőlem, de hergelni akartam. Már az én pulzusom is feljebb szökött és izgatott voltam az elénk táruló lehetőségek miatt.
- Harry, már magával a kérdéssel engedélyt adtál - egészen halkan mormolta a szavakat, elért hozzám, óvatosan érintette meg a karomat, a mozdulatot végigkövettem a pillantásommal.
- Mit szólsz? Szórakozzunk egy kicsit? - ártatlannak tűnő kérdéseit megcáfolták érintései, a karomról áttért az alhasamra, körkörösen cirógatott az ingem anyagán keresztül, izmaim tehetetlenül feszültek meg, készültem teljesen elveszíteni a józan ítélőképességem.
- Csak gyere közelebb - suttogtam, diadalittasan elvigyorodott és arcával az enyémhez közelített. Amikor pár centi választott el tőle, folytattam. - Most pedig, próbálj meggyőzni arról, hogy veled töltsem az éjszakát - ködös pillantása volt csupán a válasz. - Gyerünk, bébi csókolj meg! - biztattam búgva, mire lassan, puhatolózva nyomta ajkait az enyémhez. Abban a pillanatban történt köztünk valami. Louis forró leheletét éreztem a bőrömön, finoman csókolt, csak az ajkaink értek össze, bizsergető érzés töltötte el felhevült testem. Mélyen felkavart, a pulzusomat az egekbe lökte. Utána egy apró, leheletfinom puszit kaptam. A kezeim szinte kiszakadtak a zsebeimből, a szemeim automatikusan csukódtak le, mélyet sóhajtottam, a két kezembe fogtam arcát, és most én csókoltam meg őt. Alsó, majd felső ajkát kényeztettem, aztán olyan szenvedéllyel vettem birtokba az ajkait, hogy támasztékra volt szüksége. Az épület falának dőlt, csókja vággyal telített volt, én pedig úgy éreztem menten belehalok a gyönyörűségbe. Nem nagyon tudtam gondolkodni, csupán ajkát éreztem az enyémen, a gondolataim csak ezzel az élménnyel voltak tele, arcáról tarkójára és derekára simítottam kezeimet, reszketegen sóhajtott fel, és fordított az álláson, pár másodpercen belül én találtam magam a falnak lökve. Meghökkentem a hirtelen hevességen, de rögtön megfeledkeztem erről, amint a lenge ingem alá nyúlt és a mellizmomra szorított, közben a nyakamba temetkezett, csókolt és nyalt, én pedig mélyen alélva hagytam, hogy tegye a dolgát.
Az aranylóan ragyogó tekintetét az enyémbe fúrta, beharapott ajkakkal lépett még közelebb. A köztünk lévő távolság már olyan kevéssé vált, hogyha picit is mozdultam volna, összeért volna a testünk, mégsem tettem semmit, pedig minden idegsejtemen a vágy zsarnokoskodott. Teljesen váratlanul ért a mozdulata, mikor az egyik tenyerét egy röpke pillanatra a duzzadó ágyékomra simította. Amint észhez tértem volna, már tovább is indultak fürge ujjai, miközben a lázasan izzó tekintetét az enyémen tartotta.
Ujjai felkúsztak a mellkasomon, egészen a nyakamig, hogy aztán visszacsúsztatva az ingem kivágásába akassza őket. Megfeszült az anyag körülöttem, és vele együtt a testem is, mikor aztán felágaskodva, egészen finoman, alig érintve a mellkasomat végignyalt rajta.
- Finom vagy – szenvedélyesen súgta a számra, csupán pár milliméter választott el tőle. - Kurvára finom – mormolta, rámarkoltam homokbarna tincseire, és szédítően mély csókba vontam. Jól érezhetően reszketett minden porcikája szorításom alatt. Leheletfinom mozdulatokkal követtem végig ujjaimmal a gerince vonalát, majd hirtelen mind a két oldalról megmarkolva az anyagot erősen magamhoz rántottam. Duzzadt farka keményen az enyémhez feszült. Teljesen magával sodort az érzés, még többet akartam a forróságából, még többet a szenvedélyéből. Ismét elszakadtunk egymástól, majd végignyalta a szám vonalát, az állam ívét, aprókat harapott a nyakamba és a kulcscsontomba. Néma sóhajok szakadtak fel belőlem, a forró lehelete tűzként égetett, ahol hozzám ért. Ingerlően cirógattak a barna tincsei, ahogy egyre lejjebb és lejjebb haladt… Ruhán keresztül talán még szexibb volt, ahogy az ing anyagát csókolgatta, néha egy-egy gombot megharapva. Hangos kattanással adta meg magát övem az akaratának, mikor kikapcsolta azt, majd egy mozdulattal húzta le a cipzárt, és letolta a nadrágom egészen a térdemig. Ő is térdre ereszkedett előttem, majd felpillantott rám - olyan kéjelgő nézéssel, hogy azt hittem menten elélvezek. Egyik kezét a derekamra csúsztatta, míg a másikkal szabaddá tette ágaskodó férfiasságom - közben egy pillanatra sem szakította meg köztünk a szemkontaktust, sem pedig a derekam érzékien gyengéd simogatását. Ó, Istenem... Jelentősen beleborzongni már nem volt időm, mert Louis meleg tenyere körém simult. Lassan kezdett el ingerelni, ezzel az őrületbe kergetve engem, de nem adtam meg neki azt az elégtételt, hogy kimutassam az érzéseimet - és még saját magam is rettegtem a heves gondolataimtól. Próbáltam kontroll alatt tartani a mimikámat, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez a srác ezt képes művelni velem. Sosem fordultam még ennyire ki önmagamból. Mindig is élveztem a szexet a lányokkal, és az a pár alkalom, amikor fiúkkal bújtam ágyba sem volt rossz, de utólag mindig megbántam ezeket az eseteket. Nem hittem, hogy egy csóktól ennyire be tudok indulni. Nem hogy egy férfitől, még egy nőtől sem. Végül nem tudtam tovább gondolkodni.
Mert amilyen lágyan indult, olyan türelmetlen és heves lett, újra szájába vett, és egyből irdatlan gyors tempót diktált. Spirálszerűen öntött el a vágy és a kéj, minden feltörekvő nyögésemet megpróbáltam elfojtani, de acélt fűzve az akaratomba uralkodtam magamon, és megpróbáltam én irányítani a remegő levegővételeimet. A büszkeségem nem engedhette meg, hogy darabjaimra hulljak Louis nyelvétől és kezétől. Mert nem lenne helyes, itt, ebben a koszos sikátorban, az éjszaka közepén. Valamennyire visszanyertem a tudatom, és valamivel nyugodtabban pillantottam a lábaim előtt térdelő srácra. A látvány túl erotikus volt, így inkább hátrahajtottam a fejem, hogy a csillagokat bámulhassam, és azt mantráztam magamban, hogy nyugodjak le.

Olyan intenzív pulzálással izgatott az egész valója, hogy félek, hamarabb elélveznék, mint azt szeretném. Megtörtem, és újra ránéztem, ami nagyon rossz ötletnek bizonyult - ő is engem fürkészett, nem is akárhogy. Falánkul, fenevad módjára nézett a szemembe, miközben szájával nem hagyta abba a kényeztetést, én pedig továbbra is fojtottan nyögtem, és az extázistól már vibráló csillagokat láttam. Azt a kurva! Hullámzó-szorongás tört rám, kínzóan gyorsan - végül elélveztem, ő pedig készségesen lenyelte az egész nedvemet. Ez igencsak meglepett, még egy nő sem nyelte le. Mindkettőnk légzése csillapíthatatlan, összefüggéstelen volt, és másodpercekig voltunk még így. Döbbenten, és kicsit talán szégyenkezve bámultam rá, és a lehető leggyorsabban kaptam magamra a nadrágot, még az övvel sem bíbelődtem, amúgy sem tudtam volna becsatolni a remegő ujjaim miatt.
- Hát kösz édes, de volt már ennél jobb szopásban is részem - amint úgy gondoltam, hogy a hangom nem fog megremegni, kimondtam a legfájóbb szavakat, amikről tudtam, hogy borzasztó rosszul fog neki esni. És jobban is sikerült, mint hittem. A hangom kimért és fagyos volt, a totál érdektelenség megtestesítője. Láttam a még mindig vágytól ködös csillogást a szemeiben, ugyanakkor nagyon áthatóan érzékeltem a döbbentségét is. Lehetséges, hogy fel sem fogta a szavaimat, de ebben a pillanatban csak saját magamra tudtam gondolni, ezért rajta áttiporva indultam el a klub felé. Istenem ott hagytam őt a földön térdelve, teljes sokkban… A lépteim sebesek és koordinálatlanok voltak kicsit, az orgazmus emléke még túl friss és érzékeny volt számomra.
- Baszd meg, baszd meg, baszd meg! – idegesen mordultam fel és túrtam a hajamba, majd kihalásztam a zsebemben lévő telefont, és írtam Liamnek egy sms-t, hogy a klub előtt várom őket.

____________________________________________________

Sziasztok!:)
Köszönjük azoknak, akik támogatnak minket, minden komment örömforrás nekünk, de azért reméljük, hogy a fiction előrehaladtával ez javulótendenciát fog mutatni. Mindenre kíváncsiak vagyunk, a meglátásaitokra, hogy eddig melyik karakter a legszimpatikusabb, esetleg kit látnátok még szívesen a történetben. 

Írjatok nekünk, bátran^^  

First

 

Louis

A sötétség úgy borul a szórakozóhelyre, hogy az ember nyugodtan eldobhassa a gátlásait, kitörhessen, azt tegye, amit az ösztönei súgnak, és ne gondoljon túl semmit. Ha lehet, egyáltalán ne gondolkodjon. Az általam követett elvek egyike, hogy ne gondolkodjak akkor, amikor simán élvezhetek is. Én pedig egy olyan ember vagyok, aki igyekszik megfogadni a saját tanácsát.
Mindenki tudja, hogy a Burn egy olyan hely, ahová az emberek azért járnak, hogy kieresszék a fáradt gőzt. Ahogy körbepillantottam, magamba szívtam a hullámzó fiatalok látványát, a villódzó fények csak sejtették, hogy ki hogy néz ki, a pumpáló zene őrületes ritmusa magával ragadta az emberek többségét, a vágy és alkohol szaga elkeveredve terjengett a levegőben, én pedig felszabadultan vigyorogtam. A pulzusom felgyorsult, ahogy tudatomra ébredtem, hálát adtam az égieknek, amiért egészséges, fiatal, huszonéves srác vagyok, egy olyan srác, aki rendkívüli vonzerővel rendelkezik és habzsolja az életet, amibe beletartoznak a lányok… és a fiúk is. Elég hamar rádöbbentem arra, hogy azt, amit egy nővel csinálhatok, azt megtehetem egy fiúval is, és nagy butaságra vallana tőlem, ha eldobnám magamtól az élvezet lehetőségét e téren.

Finom ujjak érintették fedetlen felkaromat, majd egy éhes száj tapadt a fülcimpámhoz.
- Milyen a buli eddig? – hangja mosolyra fakasztott, megfordultam, hogy szembe kerülhessek vele, majd válaszoltam.
- Azt hittem sosem érsz ide – róttam meg, majd vállammal meglöktem őt, lehajtotta a fejét és vigyorgott, karja átölelte a derekam és megszorította. A vékony pólón keresztül is éreztem sürgető ujjait.
- Nehéz volt lerázni a húgomat – a rövid magyarázat elég volt ahhoz, hogy tökéletesen elképzelhessek egy jelenetet, amiben Zayn higgadtan rázza a fejét és szajkózza a „nem” szócskát, miközben a húga hisztizik, hogy hozza el őt magával. Még egyszer sem sikerült rávennie a lánynak, hogy a bátyja magával hozza. – Nem bírja felfogni, hogy nem való neki ez a hely. Ha egyszer meglátom őt itt, vagy bárhol máshol, amihez hozzátartozik ez a buja züllöttség, a hajánál fogva cibálom haza! – Zayn a maga módján romlott volt, ahogy minden korunkbeli, de a családját tisztelte, a húgát pedig óvón féltette mindentől és mindenkitől.
- Tart tőled, szóval sosem fogja betenni a lábát egy ilyen helyre sem… amíg be nem tölti a tizennyolcat.
- Lou ne táncolj az idegeimen! – villantja felém szemeit, nekem pedig nem sikerül elrejtenem a vigyorom. Közelebb lépek hozzá, karjaim a nyakába fonom, félrebillentett fejjel vizslatom őt. Tökéletes, mint mindig. Nem láttam még Zaynnél megnyerőbb külsejű srácot. És most igazán finoman fejeztem ki magam. A bőrének tónusa önmagában felizgat. Ha ehhez párosítom férfias arcélét, mindig meglévő szexi borostáját, a hosszú, fekete szempilláit, és az igéző, barna szemeit, akkor a „megnyerő” kifejezés egészen sértőn hangzik. Nem is értem, hogy bírom türtőztetni magam a közelében. De Zayn egy olyan társat, barátot, lelki támaszt jelent az életemben, ami a szexnél többet ér. Persze, szexelünk is, alkalomadtán, de sosem feledjük a tényt, hogy mi elsősorban barátok vagyunk.
Tartja velem a szemkontaktust, mosolyog, nem csak az ajkaival, de a szemeivel is. Aprót rázok a fejemen, üzenve ezzel, hogy milyen hihetetlen is ő, aztán hezitálás nélkül tapadok ajkaira. Nem lepődik meg, nem tol el, ehelyett szorosan tart, lábaim közé lép, nekitol a pultnak, és átveszi az irányítást. Nem finomkodunk, nyelveink összegabalyodnak, beletúrok selymes hajába, meghúzom tincseit, a keze a hátamon a pólóm alatt barangolja be a testem, borzongok és élvezek. Egyszerűen imádom őt, és a csókját. Ellenállhatatlan. Amikor kezdem őt magamra húzni, hogy a testünk a lehető legközelebb lehessen egymáshoz, elválik az ajkaimtól és édesen felnevet.
- Nahát, nahát, Louis kicsit heves vagy ma. Nem engem kell elcsábítanod.
- Pedig ehhez lenne a legnagyobb kedvem – nyögöm a szájába, és beleharapok az alsó ajkába.
- Engem már rég elcsábítottál, édes. Most pedig szórakoztass egy kicsit! Tudod, hogy imádom nézni, ahogy az őrületbe kergeted a férfiakat, menj a formás fenekeddel, számolom az áldozatokat – szavai nyomatékosításaként rácsap a seggemre, ködös elmével vigyorgok rá, aztán a táncoló tömegbe vetem magam. Imádom ezt a játékot.

Ha Zayn és én együtt bulizunk, kihasználjuk az adottságainkat és versenybe kelünk egymással. Egy órát adunk egymásnak, aki több embert tud elcsábítani, az győz. A győztes kiválaszthatja a vesztes aznap esti szexpartnerét. A vesztes pedig nem mondhat nemet a kiválasztott alanyra. Tizennyolc évesen találtuk ki ezt a játékot és akkoriban ez volt a zsenialitásunk csúcsa.
Az egy óra nagyon hamar elrepül, ha az ember beleveti magát a sűrűjébe, de nem tétlenkedem egy percig sem, nyerni akarok, mert Zaynt akarom ágyba vinni.
Magabiztosan indítok, mert tisztában vagyok azzal, hogy jól nézek ki. A magasságom éppen ideális, se nem magas, se nem alacsony, így általában mindenkihez passzolok, a testem karcsú, feszes, izmokkal is rendelkezem. Az arcomról pedig… szemtelenül helyes vagyok, elég a kék szemeimet és a mosolyomat említeni.
A játék szabályai nem korlátozódnak egyik nemre sem, így első választottam egy szőke, hosszú hajú lány, aki a csípőjét úgy csavargatta, hogy muszáj volt megszorítanom őt. Megszeppent, de amint rámosolyogtam, felengedett és belesimult a karomba. Nem telt el fél perc, már smároltam vele. Hát ez tényleg könnyen ment. Általában a csók már elég ahhoz, hogy a feladatot teljesítettnek tekintsük. Nem időztem sokáig a lánynál, megpaskoltam a fenekét, megcsókoltam még egyszer, egészen belemerültünk, de aztán kiszakítottam magam öleléséből, rákacsintottam és eltávolodtam tőle. Zaynre pillantottam, felmutatta egy ujját és nevetett.
Egy óra alatt három srác és két lány csókolta szét az ajkaim, Zayn csak eggyel körözött le, kissé csalódottan fogadtam a vereséget, viszont ő lubickolt a győzelmében. Lökdöstem és nevettem vele, egy pillanatra felötlött bennem, hogy megkérem: tekintsünk el a verseny menetétől és húzzunk haza, hogy megdughassam, de nem akartam megtörni a hagyományunkat. Így hát elvetettem a gondolatot, „majd legközelebb” címszóval és helyet foglaltunk a bárpultnál. Fizettem két tequilát, gyorsan felhajtottuk, aztán kértem két sört, lassan iszogattuk és egymással beszélgettünk emelt hangon. Izzadtak voltunk és lihegtünk a fárasztó egy órás tánctól, mindemellett pezsgett bennem az adrenalin és kíváncsi voltam kit szemel ki nekem Zayn. Reménykedtem benne, hogy nem akar kiszúrni velem, mint a legutóbbi alkalommal, mert most igazán szükségem van egy jó menetre. Este tizenegy körül járt az idő, elfogyasztott italaink kezdtek a fejembe szállni, hatásuk elhomályosította néha a látásomat, de egyben úgy is éreztem, hogy elszáll belőlem a feszültség, amit kedves ismerősként fogadtam. Kissé bódult állapotomban engedtem a kísértésnek és Zayn nyakába temettem az arcomat. Hogy lehet valakinek ilyen finom illata? Nedves csókokat hintettem felforrósodott bőrére, kezeim mellkasára csúsztak, ajkaim a füléhez közelítettek, hallottam egy rekedtes sóhajt, aztán megszólalt.
- Kinéztem neked egy srácot…
- Hm, valóban? – dünnyögtem és végignyaltam a fülcimpáján. Behúzta a nyakát és megpróbált eltolni magától.
- Ígérem, helyes! Tudom, hogy ki vagy rám bukva a múltkori miatt és vissza akartad adni ma este… ezért egy normális srácot szemeltem ki.
- Ha nyertem volna, engem vittél volna haza Zayn – ha józan lettem volna, nem biztos, hogy engedem kicsúszni ezeket a szavakat a számon, de mivel nem voltam józan, nem is voltam teljesen tudatában annak, hogy mit mondok neki.
- Bepótoljuk, Louis, ne félj – nyomott csókot az ajkaimra. Nem hagyta, hogy elmélyítsem. – Térj észhez kicsit, és nézd meg a fiút! Komolyan mondom, izgalmas – kijelentése felkeltette az érdeklődésem, így arra néztem amerre mutatott.

A srác háttal állt nekem, magasabb volt nálam, bakancs, farmer és fehér, feltűrt ujjú ing volt rajta, ami eddig nem túl izgalmas, de nem is számítottam másra. A haja kusza volt, talán göndör?! Imádom a göndör hajú fiúkat, hálásan pislogtam Zaynre, aki csak vállat vont. Közelebb araszoltam a sráchoz, tisztán láttam, hogy göndörödő fürtjei vannak, a kezében egy üveg sört tartott, és valakivel beszélgetett. Visszafordultam Zaynhez, átszeltem a távolságot kettőnk között és megöleltem.
- Szeretem, amikor olyanokat választasz, akik tetszenek is!
- Várj csak, amíg meglátod szemből! – nevetett, én pedig vele vigyorogtam. Elengedtem a kezét, beletúrtam a hajamba, és elindultam a göndör felé. Amikor a háta mögé értem, beszélgetőpartnere már észrevett és idegesen felhúzta az orrát. Biztosan megérezte, hogy veszélyt jelentek számára. Bocs, haver, de ez a srác az én vesztes-győzelmem! Valamit leolvashatott az arcomról, mert már kevésbé volt lelkes a mosolya, felmutatta egy ujját, mondván, Göndör várjon egy pillanatot, és gyorsan eliszkolt. A magára hagyott szembefordult a tömeggel, kortyolt az üvegből, könyökeivel a pulton támaszkodott. Mellette álltam és kendőzetlenül bámultam őt. Profilból egészen helyes volt. A haja a homlokából hátrafelé volt fésülve, finom orra és helyes álla volt, a nyaka karcsú és kívánatos, a kezei pedig férfiasak. Több tetoválás díszítette a karját, amitől sóváran felsóhajtottam, mondanom sem kell, odavagyok a tetkókért, a testem a bizonyíték erre. Követve példáját, én is kortyoltam a sörömből. Gondolkodnom kellett, hogyan elegyedjek vele szóba. De még talán Isten is azt akarta, hogy valahogyan konfrontálódjunk, valaki beléütközött, kibillent az egyensúlyából, egyenesen felém botorkált, elkaptam őt, de a piája egy része a kezemen landolt.
- Ó, ne haragudj, és köszönöm szépen! – erős brit akcentusa volt, máris borzongtam tőle.
- Ugyan, semmiség, nem te tehetsz róla, az a barom lökődött neked, láttam az egészet. Nehéz lett volna nem észrevenni – vontam vállat nem törődöm módon. Mivel csapos nem volt a környéken, behajoltam a pult mögé, felmarkoltam egy kupac szalvétát és felitattam a kezemről a sört.
- Tényleg bocs! Tudom, milyen szar érzés ragadni tőle – nevette el magát halkan. Jézusom, ez a srác, köszönöm Zayn!
- Igen, általában nem zavar, ha ragacsos leszek, de a sör mindig taszított – félig ártatlan szemekkel néztem a legzöldebb szemekbe, amiket valaha láttam. A mondatom célt ért, pajkos mosolyra húzódtak ajkai és közelebb hajolt hozzám, közben a pulton támaszkodott jobb könyökével. Léptem egyet felé és a pultra ejtettem a galacsinná gyűrt szalvétát.
- Még nem mutatkoztam be, örülök, hogy megismerhetlek, Louis vagyok – kezet nyújtottam felé, mire biccentett és kezet fogott velem. Lassan ráztam meg kinyújtott jobbját, hüvelykujjam finoman körözött párat kézfején.
- Részemről a szerencse Louis, hívj csak Harrynek – bizton állíthatom, hogy a mosolya megigézett.
- Ne haragudj, nem dohányzol véletlenül? – kérdeztem, ő pedig bólintott.
- De, és már nekem is hiányzik a nikotin. Kimegyünk?
- Persze, egyébként is szükségem van egy kis friss levegőre.
- Talán meguntad az itteni levegőt? Pedig van benne, hmm, valami…
- Szex? – fejeztem be a mondatát vigyorogva. Tetszik nekem ez a srác. Rám nézett és szemei szinte nevettek, iszonyú helyes volt. Lassan a kijárathoz értünk, amint a szabad ég alatt voltunk, vettem egy mély lélegzetet.
- A szex illata csak addig esik jól, amíg a saját testemből árad, na és persze a partnereméből – szűk zsebemből előhúztam a cigarettásdobozt és megkínáltam Harryt. Megrázta a fejét és elővette a saját dobozát, különböző márkát szívtunk. A gyújtóm után tapogatóztam, mindhiába, Zayn tuti lenyúlta. – Adnál tüzet? – szó nélkül lobbantott lángot, direkt hajoltam oda, számban a cigivel, Harry kellemes illatot árasztott magából, éreztem a testéből kiáramló meleget, mosolyogtam és felegyenesedtem. – Na és, egyedül vagy itt?
- Neem, a haverokkal, csak éppenséggel nem tudom hova tűntek – vont vállat.
- Általában ez szokott történni.
- És te?
- Csak én meg a haverom – biccentettem az épület felé. Mélyen letüdőztem a cigit, nyugalom árasztott el, felnyitottam a szemeim és újra ránéztem. A szemei most inkább kéknek tűntek, csodálkozva léptem hozzá közelebb és néztem szemeibe.
- Mi a fene? Bent megmertem volna esküdni, hogy a szemeid zöldek – csóváltam a fejem hitetlenkedésemül. Elmosolyodott.
- Kékeszöld. Nem igazán tudom, mire változtatja az árnyalatait.
- Kurvára gyönyörű – suttogtam ámulva, ő pedig kuncogott.
- A tiéd is különleges – hüvelykujja megsimította a bőrt a szemem alatt. Jól esett a finom érintése. – Igazi, elveszel-benne-kék – mosolygott, nekem pedig meglódult a szívem. Ha ez nem egy zöld jelzés volt, akármi legyek!