Third (17,5+)

Louis

Nem hiszem el. Már több mint egy hete történt, de még mindig nem tudom ép ésszel felfogni. A sulikezdésre kellene koncentrálnom, ehelyett állandóan bevillan előttem a rohadék képe, és nem tudok elvonatkoztatni tőle.

Joggal mondhatom, hogy szívből utálom. Még csak a nevét sem akarom kiejteni a számon. Harry. Chh. Nem. Nem gondolok rá többé!

Ha végigpörgetem az eseményeket – amit minden alkalommal megteszek -, akkor sem értem meg. Kedves voltam, előzékeny, vicces és odaadó. Mi sem bizonyíthatja ezt jobban, hogy képes voltam egy koszos sikátor közepén térdre borulni előtte. Jézusom! De, most gondoljatok bele! És otthagyott. Egyszerűen lelépett. Faképnél hagyott. Még csak nem is az érdekel, hogy kielégületlen maradtam – bár jó, az is közrejátszik – hanem, hogy pofátlan volt, bunkó és igazságtalan. Elélvezett, nem? De! Hiszen lenyeltem. (Istenem, nem hiszem el, hogy képes voltam lenyelni!) Akkor hogy jön ő ahhoz, hogy kritizálja az orális tudásom? Ha nem csináltam volna jól a dolgom, nem csak öt percembe telt volna elélveztetni. Nevetséges. Az a srác kész röhej!

Akárhányszor gondolom át, oda lyukadok ki, ahova legelső alkalommal is: nem én voltam a hibás. Nem velem volt a baj. A csávó csak egyszerűen egy barom, túl kell tennem rajta magam, nem tagadom, a férfiúi büszkeségemen ejtett csorbát és a hiúságomnak sem esett éppenséggel jól – hiszen ezért gondolok rá állandóan – de rendben vagyok. Velem nincs semmi baj.

Habár, azóta az alkalom óta nem nyúltam magamhoz és nem feküdtem le senkivel… ami rendkívül furcsa, tekintve, hogy bárminemű szexualitás nélkül eddig csak kb. négy napot bírtam ki.

Azon az éjszakán a szégyen elborított és nem tehettem ellene semmit. A farkam állt, a szívem zakatolt, a számban még erősen éreztem édes-kesernyés ízét, a kezeim remegtek az adrenalin miatt, a szemeim ki voltak kerekedve, ahogy a sötét távolba meredtem, azt a pontot bámulva, ahol utoljára láttam megvillanni fehér ingét. A gondolataim még nem érték utol magukat, lepillantottam a földre, és nem is bírtam felemelni a tekintetem jó pár percig. Megalázott. Teljesen megalázott.

Megráztam a fejem, hogy kiszakadjak a gondolataimból, felsóhajtottam és elfordítottam a fejem, hogy rálássak Zaynre. Az egyetem egy hete elkezdődött, mi pedig kötelességtudóan jártunk az óráinkra, holott nem is lett volna kötelező, mert még csak tárgyfelvételi hét volt. De Zayn már be akart költözni a kollégiumba, én pedig, mint igaz barát segítettem a költözködésben és jártam vele az órákra. Én otthon élek anyámmal, nem akartam teljesen egyedül hagyni őt, mert csak én vagyok neki, mióta a szemét apám lelépett egy fiatalabb nővel. Tartom vele a kapcsolatot, de nem fogok neki soha megbocsájtani teljesen.

Zayn a ruháit pakolászta a szekrényben, ilyen téren mindig pedánsabb volt, mint én. Észrevette lassan, hogy bámulom őt, mire elmosolyodott és megemelte a szemöldökét. Megráztam a fejem, ő visszatért a ruháihoz, én pedig a gondolataimhoz.

Azon az estén, amikor kellő erőt gyűjtöttem és sikerült lecsillapítanom magam, minden maradék méltóságom összeszedtem és visszamentem a klubba. Zayn egy lánnyal táncolt, megragadtam a vállát és a fülébe ordítottam, hogy hazamegyek. Nem akartam neki elmondani semmit sem, de régóta ismerjük egymást, látta rajtam, hogy van valami bajom. Hezitálás nélkül hagyta ott az értetlen csajt, megragadta a kezemet és kivezetett a levegőre. Számon kért én pedig röviden vázoltam mi történt. Megértett, megsajnált, és dühös is volt. Tökéletes barátként viselkedett. Átkarolta a vállam és hazavezetett. Szóval tartott, humorizált, fényezett egy kicsit, szidta Harryt és megesküdött, hogy legközelebb először kiismeri a szexpartnerem, csak aztán mutatja be nekem. Hálás voltam neki. Az ajtóban megölelt és szájon csókolt, majd elment.
- Valami van veled – szólalt meg Zayn, felé kaptam a pillantásom. Összevont szemöldökkel nézett engem.

- Csak gondolkodom – újra a plafonra fordítottam a tekintetem.

- Elég felhős a tekinteted. Megint a félresikerült éjszakádra gondolsz?

- Még mindig téged tartalak hibásnak – morogtam gyerekesen durcás hangon. Hangosan felnevetett és leült a lábamhoz az ágy szélére.

- Ne haragudj. Majd jóváteszem – mosolygott rám sokat sejtetően.

- Ha rám hallgattál volna, akkor este engem vittél volna haza, és nem kellene a büszkeségem darabkáit szedegetnem össze most – mutattam rá a probléma nyilvánvaló forrására, mire ő röviden felnevetett.

- Néha elgondolkodom azon, hogy mik is vagyunk mi egymásnak.

- Ezt most miért mondod? – ráncoltam a szemöldököm, ő egy kicsit rázott a fején és vállat vont.

- Azt mondjuk, legjobb barátok vagyunk, de néha úgy viselkedünk, mintha együtt lennénk. Néha azt sem tudom eldönteni, hogy meleg vagyok-e vagy sem… - ingatta a fejét, és nem nézett a szemembe. Felültem, döbbent voltam és egy ideig csak pislogtam rá. Aztán megfogtam a vállát és magam felé fordítottam.

- Nézd, Zayn én szeretem ezt az állapotot köztünk. A legjobb barátom vagy, a támaszom, a lelki társam, és egy olyan valaki, akivel szívesen bújok ágyba, mert vonzónak talállak, egyes esetekben nagyon is tökéletesnek látlak. De, ha neked ez gondot okoz, ha kínozza a lelked, ha kétségeket kelt benned, akkor mondd el nekem. Bármit elmondhatsz, meghallgatlak és megoldjuk, jó? Ha azt szeretnéd, hogy ne nyúljak többet hozzád, úgy, ami több mint barátság, akkor nem teszem meg. Viszont abban nem segíthetek, hogy meleg vagy-e, vagy sem. Én tisztában vagyok azzal, hogy hová tartozom.

- Nem is az, hogy én nem lennék tisztában ezzel, vagy bánnám, hogy lefekszem veled, csak… nem tudom, néha elgondolkodom helyesen élek-e – ismét vállat rántott, rossz volt látni, hogy ennyire bizonytalan.

- Szóval, akkor mi is a problémád? – mosolyogtam rá.

- Aj, istenem, magam sem tudom – hirtelen elnevette magát, vele vigyorogtam, aztán, amikor lecsillapodott felsóhajtott, arcába temette a kezeit és úgy szólalt meg újra. – Annyira, nagyon vonzódom hozzád – félszemmel rám pislantott. A szívem hevesebben kezdett verni. – Olykor megijedek a heves érzelmektől. Nem tudom eldönteni barátként gondolok-e még rád… vagy valami többként.

- Zayn, hé, figyelj rám – elrángattam a kezeit az arca elől, közelebb csusszantam hozzá és félig átkaroltam. – Nincs baj a kettősünkkel. Nem vagy bűnös, nem fogsz a pokol tüzén égni, fiatal vagy, ahogy én is, szeretjük egymást, mint barátokat, és élvezzük egymás testét, mint… barátok – a mondatom végén kis nevetésbe fulladtam, de amikor megláttam a reménykedő pillantását, elkomolyodtam. – Tényleg – simítottam végig hüvelykujjam az arcán. – Lazíts, barátom, nem teszünk egymással semmi rosszat – utolsó szavaimat halkan búgtam a fülébe, mindkét kezemmel átkaroltam, ő pedig rászorított ölelő karjaimra. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, ami megmosolyogtatott, csókot leheltem a nyakára, aztán már innen nem volt megállás.

Az illata, a bőrének érzéki puhasága, selymessége; azonnal magával ragadtak. Lehunytam a szemeim, ő pedig enyhén megdöntötte a fejét, hogy a nyaka szabadabban tárulhasson elém és kényelmesen kényeztethessem. Sűrű, nedves csókokat hintettem finom bőrére, karjaimmal erősen tartottam őt, a testével nekem dőlt, és hagyta, hogy tegyem a dolgom. Kinyitottam a szemeim, belenéztem gyönyörű barna szemeibe, halványan elmosolyodtam és megcsókoltam őt.

Csak úgy, mint a múltkor a Burnben, szinte azonnal éreztem a csillapíthatatlan vágyat iránta. Lüktettem, forrósodtam, ringtam vele és benne, a világunk forgott, az ajkaink hangosan csattantak egymáson, ölelő kezeim remegni kezdtek, a szívem pumpálása felgyorsult, a pulzusom az egekig emelkedett, és nem tudtam betelni Zayn telt ajkaival. Hangos sóhaja térített vissza a földre, ködös tekintettel néztem rá, beleegyezést várva, hogy a következő szintre léphessek. Engedelmesen felemelte a karjait, én pedig hezitálás nélkül húztam át fején a mélybordó pólóját. Szinte éreztem, ahogyan saját szemeim csillogni kezdenek a vágytól, a látványtól. Zayn finoman fodrozódó izmai, kreolos bőre, a tetoválásai voltak azok a dolgok, amik puszta látványától végigfutott a gerincemen a hideg, és nem tudtam megálljt parancsolni az ujjaimnak. Szinte öntudatlanul emeltem a kezem és simítottam végig tenyerem a mellkasán, át a hasán, le egészen a szürke farmer korcáig. Ádámcsutkája iszonyat dögösen mozdult fel-le, ahogy nyelt. Felpillantottam szemeibe, kezeimmel átkaroltam a derekát és az ölembe húztam. Zokszó nélkül követte a mozdulatsort, ölembe ereszkedett, izgatottan fészkelődött, reszketős sóhaj hagyta el ajkait, a hátán barangoltak ujjaim, majd újra szájára hajoltam.

- Legjobb barátok, Zayn – elsuttogott szavaim huncut mosolyra késztették, lehunyt pillái megrebbentek, vigyorogva ráztam meg a fejem, és megcsókoltam őt. A csók közben is kedélyesen mosolygott, aztán nyelvem előrenyomult, és a csintalan játszadozás átfordult valami másba. A levegő körülöttünk elnehezedett, fülledté vált, ölemben lágyan ringatózott, így folytonos dörzsölése igencsak nagy hatással volt rám. Belemarkoltam farmeres hátsójába, a háta kisívben feszült az erőszakos érintésre, de nem szakadt el ajkaimtól.

Az ő kezei művészien bozontos hajamban matattak, meghúzta a tincseimet, fejbőrömet masszírozta, jól ismert, tudta, hogy szeretem, ha ezt csinálja. Csókunk közben jobb keze a tarkómra siklott, ujjbegyeivel simogatott, majd rövidesen a pólóm szegélyénél fogva lerántotta rólam a könnyed anyagot. Az erotikus várakozástól, egyetlen érintése nélkül keményedtek meg mellbimbóim, meleg tenyere azonnal rájuk simult, jólesően nyögtem érzéki csókunkba és óvatosan hátradőltem. Zayn így felülre került, amit tudtam, mennyire szeret. Jobb lába az enyéim között volt, csípője egy magasságban az enyémmel, így könnyedén elérhette, hogy mozgásával rövid időn belül kellőképpen begerjesszen.

- Zayn – nyögtem a nevét és követelőzően szorítottam meg a csípőjét, miközben a sajátomat megemeltem.

- Hmm? – olyan erotikus torokhangon mordult fel, hogy szinte újra eszemet vesztettem. Majdhogynem nyugodtan körözött a csípőjével, a farkamba már annyi vér tolult, hogy nem tudtam elképzelni, lehet ezt még fokozni, de Zayn technikája felülmúlta a gondolataimat. A homlokomon már gyöngyözni kezdett az izzadság, és épp azon voltam, hogy elkezdem kigombolni azt a rohadt szűk farmerét, amikor kopogás hangja ütötte meg a fülem. Rögtön megmerevedtek a mozdulataim.

- Te is hallottad? – suttogtam, de Zayn a világáról nem tudott, nem is válaszolt nekem. Újabb két koppanás után nyílt az ajtó, amire már ő is felfigyelt.

Sohasem.

Sohasem kaptak még rajta szex közben. Itt még jócskán csak előjátékról volt szó, de akkor is. Rettentő dühös lettem, amiért megzavart bennünket valaki, aki volt olyan pofátlan, hogy engedély nélkül nyisson be a szobába. Miért is nem zártuk be… Aztán az ajtó szélesre tárult és valaki olyan állt a küszöbön, akiről úgy hittem, hogy soha többé nem fogom látni.

- Baszd meg – a suttogásom vágta ketté a szoba döbbent csendjét. Mi Zaynnel még mindig egymáson voltunk, félreértelmezhetetlen pozícióban, félmeztelenül, viszonylag csatakosan, és éppen a valaha látott legzöldebb szemek kereszttüzében égtünk.